Nem kell Ádám-Éváig visszamennünk, hogy a tudásvágy megszerzésében a nők szerepéről elmélkedjünk. Akkor sem, ha „úgy hírlik”, hogy Éva tevékenyen közreműködött a Tudás Fájáról elcsent alma történetében, amelynek következményei alól az emberiség sem vonhatta ki magát az évezredek során. A paradicsomból kiűzetett Éva utódai azonban korántsem adták fel azon törekvéseiket, hogy létezésük ugyan olyan súllyal nyomjon a latban, mint a férfiaké.
A férfi és nő közötti esélyegyenlőség igénye már nagyon rég megszületett. A 18. század vége felé egyre hangosabban kifejezték a hölgyek azon elképzeléseiket, amelyek többek között a tudás megszerzésében való egyenlő esélyeket fogalmazta meg. Mary Wollstonecraft brit író, filozófus 1792-ben írta meg a Nők jogainak védelmében címmel megjelent, ma már klasszikus művét. A szüfrazsettek a nők politikai egyenjogúságáért küzdöttek. Magyar példát is említhetünk persze. Az első magyar orvosnő Hugonnai Vilma. A grófnőnek még esélye sem volt arra, hogy Magyarországon szerezze meg nőként az orvosi diplomát. Svájcig kellett elutaznia ahhoz, hogy erre sor kerülhessen. Amit egyébként sem a családja, sem a férje nem támogatott, így meglehetősen nagy áldozatok árán tudta csak beváltani az álmát.
A zürichi egyetem tette ugyanis először lehetővé nők számára a diploma megszerzését. Vilmának ez olyan jól sikerült, hogy állásajánlattal szerették volna Svájcban marasztalni, azonban az ambiciózus doktornő számára a hazatérés fontosabbnak bizonyult. Története ékes példája annak, hogy a férfi gondolkodás milyen módon igyekezett akadályozni a nők érvényesülését Magyarországon. Ugyanis az akkori kultuszminiszter annak ellenére utasította el Hugonnai Vilma svájci diplomájának honosítási kérelmét, hogy a magyar orvosi bizottság engedélyezte volna a maga részéről a honosítást. Trefort Ágoston szó szerint ezzel érvelt: „a nők felforgatnák az államot, ha tudományos téren egyenjogúsíttatnának a férfiakkal”. Vilma nem csak az orvoslás terén volt eltökélt. Neki köszönhető A nők munkaköre című tanulmány megszületése, amely a munka és a családi élet egyensúlyát és a lányok iskoláztatásának fontosságát hangsúlyozta. 1879. óta persze nagyot fordult a világ.
Ma már természetes jog a tanulás, a karrier építésének lehetősége, és elvileg bármely munkakör betöltésének sincs akadálya, ha nőként pályázik az adott posztra az illető. Azonban azt nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy a mai nők előtt minden ajtó nyitva áll. Ezt nem csak a láthatatlan üvegplafont megtapasztaló nők erősíthetik meg.
Számos területen érzékelhető, hogy meglehetősen férfias döntések születnek a nők életével szorosan összekapcsolódó területeken. Amit egyébként meglehetősen jól álcázva, vonzó női életpályaként tálalnak.
Így születhet meg a 21. században, – több évtizeddel a rendszerváltást követően, az Európai Unió teljes jogú polgáraiként a természetes szabadságot és bizonyos értelemben vett korlátlanságot alapvetően meg sem kérdőjelezve – olyan „jövő vízió”, amely a nőknek teljesen más szerepet kíván szánni. A döntéshozók által többször is hangoztatott tudás és munka alapú társadalom mellett és kicsit annak ellentmondó felhanggal, szinte kizárólagosan üdvözítő megoldásként a többgyermekes, főállású anya szerepét sulykolva kellene a magyar nőknek „szabad akaratukból” lemondani a szakmai önmegvalósításól. Mert, hogy nálunk egy jól képzett nőre, – aki sokkal inkább egyensúlyra vágyik a munka és a magánélet tekintetében -, meglepően gyorsan sütik rá a feminista, karrierista nő bélyegét.
A leginkább ijesztő ebben az, hogy a világ számos pontján, – egyébként az Európai Unióban is – meglehetősen nagy figyelmet fordítanak az esélyegyenlőségre, a nemek közötti egyenlőség terén is. A közgondolkodást befolyásolni képes közszereplők pedig igencsak furcsán nyilatkoznak bizonyos kérdésekben.
Persze lehet avval érvelni, hogy mindenkinek joga van elmondani a véleményét. Azt azonban korántsem szabad elfelejteni, hogy egy közszereplő nem „magánember”. Tehát egyáltalán nem „magánügy” egy-egy kinyilatkoztatása, különösen akkor, ha nem családi körben fogalmazza meg a mondandóját, hanem adott esetben a hivatalos közösségi oldalán, egy sajtótájékoztató közepette, esemény megnyitón, vagy éppen egy interjúban osztja meg országgal-világgal a témával kapcsolatos gondolatait. Az is érdekes kérdés, hogy vajon miért ennyire kevés a női politikus Magyarországon. Amíg az Európai Parlamentben folyamatosan emelkedik a női képviselők száma, -az elmúlt 40 évben 16,6%-ról – 40,6 %-ra gyarapodott, tehát majdnem 2,5 szeres az 1979-es induláshoz képest-, addig egy 2022-ben készült statisztika szerint hazánkban mindössze 14% a női képviselők aránya a Parlamentben. A statisztikai adatokat áttekintve még Románia is megelőzött bennünket a döntéshozatalban résztvevő nők arányának tekintetében a maga 19 %-val. Szlovákiában 21%, Horvátországban 31%, Szerbiában 38%, Szlovéniában 40%, Ausztriában 41 % ez az arány, tehát jócskán elmaradunk a környező országoktól a női részvétel terén.
Mintha még mindig élne az a szemléletmód, amit Trefort Ágoston 145 esztendővel ezelőtt olyan sarkosan fogalmazott meg Hugonnai Vilma diplomája kapcsán. Csak mintha kimondatlanul, szürke fellegként nehezedne a nőkre, amiből bármikor lezúdulhat a megítéltetés zivatara a nőket értékrendjükben megkérdőjelezve. Hugonnai Vilma szellemisége persze fellelhető ma is az elkötelezett és eltökélt nők sokaságának munkájában. Elég, ha megnézzük azoknak a civil szervezeteknek, egyesületeknek és alapítványoknak, valamint segélyszervezeteknek a munkáját, amelyekben nők garmadája önkéntesként, a saját munkája és családi kötelezettsége mellett segít nehéz helyzetben és krízishelyzetben lévő nőknek, családoknak. Nemrégiben jó néhányat mi is bemutattunk az Olvasóknak. Az EMMA Egyesület egyik helyi projektje a roma nőket támogatja, valamint az egyesület nagy hangsúlyt fektet a szülészeti erőszak áldozatainak nyújtott segítségre.
A miskolci Várva Várt Alapítványhoz a krízishelyzetbe jutott várandós anyák fordulhatnak bizalommal. A miskolci krízisambulancia a kapcsolati erőszakot elszenvedett nőket segíti. Abban mindegyik civil szervezet egyetért, hogy a nők helyzetén változtatni kell. Ebbéli munkájukban pedig nem várnak központi, vagy kormányzati támogatásra, hanem társadalmi összefogásra hívják fel a figyelmet. Eközben pedig nap, mint nap teszik a dolgukat a nőkért.
A közgondolkodás és a közvélekedés egyáltalán nem egységes arról, hogy mennyire értékközpontú a nők megítélése ma Magyarországon. Az viszont nyomon követhető, hogy a szent és a kurtizán szélsőségei között meglehetősen széles a skála.
Ebben egyébként a női közszereplők és művészek is kiveszik a részüket. Mert kérdés, hogy egyéni személyiség függő megközelítés-e a metoo ügy kapcsán a médiában megjelent nyilatkozata például Kútvölgyi Erzsébetnek, miszerint nem nagy ügy az ilyesmi. Sőt egyenesen az áldozat hibáztatásával találkozhatunk a sajtó híreiben, miközben alapvető ténynek kellene lennie, hogy ha valakit zaklatás ér, akkor a zaklató az elkövető, a zaklatást elszenvedő pedig az áldozat, akinek jár a jogorvoslat. Ez a megközelítés, miszerint a zaklatással megalázott nő tehet arról, hogy ez megtörtént vele, elgondolkodtató. Annál is inkább, mert ahogy a nyilatkozatokból is kiderül, a művészvilágban korántsem ritka esemény, hogy a színésznőknek illik szó nélkül eltűrniük a férfi munkatársak szexuális közeledését, ízléstelen vicceit, vagy zaklatását. Persze egy kívülálló könnyen hoz ítéletet a nőről anélkül, hogy a valós tényeket ismerné. De hozhatunk egy sokkal korábbi esetet is, amiben sportoló és edzője volt érintett. Tehát maga a zaklatás, a nő feletti uralom kifejezése, a „hatalom gyakorlása” korántsem mai keletű probléma.
Az úszók tekintetében nem nyugodtak le a kedélyek. Nagy port kavart Szepesi Nikolett története is. Mert ez is része a köz „megítélésnek”. Gondoljunk csak közszereplők, politikusok, és sok helyütt általában a férfiakkal kapcsolatos megközelítésre például a házasságon kívüli kapcsolat megítélésében. A férfi szeretőjét erős kifejezésektől sem visszariadva sorolják a hivatásukat gyakorló „kurtizánok” sorába, miközben a férfi sokkal inkább tetszeleghet egyfajt Casanovai szerepkörben. Miközben ő maga is a házasságtörő páros tagja. De azon is érdemes elgondolkodni, hogy a közvéleményt sokáig borzoló Borkai ügy után „simán” újra választották a város választópolgárai polgármesternek Borkai Zsoltot. „Nem változtatta meg a győri szavazás végeredményét a Győri Ítélőtábla, így a szex-és korrupciós botrány középpontjába került Borkai Zsolt nyerte a győri önkormányzati választásokat 19 308 szavazattal.” Vajon helyi értékrend kérdése, vagy egy sokkal általánosabb morális válság megnyilvánulása tükröződik vissza a történetben.
A politikában tevékenykedők sem tétlenkednek, ha a nőkkel kapcsolatos vaskos vélemény megfogalmazására keresünk példát. Bár Dr. Varga Judit ma már nem tölti be az igazságügyi miniszteri posztot, és távozásával az egyetlen női tag is kikerült a kormányból, – tehát jelenleg kizárólag férfi tagjai vannak a magyar kormánynak -, azért a nőkről való kommunikáció terén érdemes felidézni egy 2021. márciusában a sajtóban is megjelent megszólalását. „Olyan világban élünk, ahol a feminizmus erőszakossá vált, talán átesett a ló túloldalára. A nőiség kihívásokkal néz szembe, mert a klasszikus női értékek, karakterjegyek is kezdenek feloldódni a világban.” mondta akkor a miniszter asszony, aki egy évvel később, Szentkirályi Alexandra kormányszóvivővel együtt a 2022.03.08-án a Lillafüreden megrendezésre került „Nő a Partnerség” konferenciának is fővédnöke volt. Az esemény szervezője egyébként Csöbör Katalin BAZ megyei országgyűlési képviselő, aki a Nő a Siker Alapítványával látszólag a nők esélyegyenlőségét kívánja biztosítani a társadalomban és a gazdaságban.
Életútját tekintve Szentkirályi Alexandra is lehetne példa a női karrier szabadságáról szóló érvelések mellett, hiszen a kormányszóvivő úgy tűnik jelöltként indulhat a 2024-es főpolgármester választáson. Megválasztása esetén egyébként az első női budapesti főpolgármester pozíciója lehetne az övé. A most 37 éves, jogász végzettségű kormányszóvivő személyes karrierje meglehetősen egyenes pályán fut. 2014-ben, mindössze 27 esztendősen lett Budapest főpolgármester-helyettese. 2020-ban pedig a hazai kommunikációért felelős kormánybiztos posztját kapta. A kormányszóvivői pozíciót betöltve, ma már rendszeresen találkozhatunk vele a televízió képernyője elé ülve. Politikai pályafutását egyébként is rendkívül fiatalon kezdte, hiszen 20 éves korában, még egyetemistaként csatlakozott a Fidelitashoz. 2009-ben pedig már a Nézőpont Intézet munkatársa, egyben a Budapesti Értéktőzsde munkatársa is. Innen már tényleg egyenes út vezetett számára a napi politika színterére. Minden esetre érdemes elolvasni az életútját, mert igazán meglepő állomásai voltak a kormányszóvivői poszt betöltése előtt is, és itt nem csak a Tarlós István főpolgármestersége alatti időszakra kell gondolni.
Szentkirályi Alexandra, Novák Katalinnal ellentétben még nem valósította meg a magyar nő ideálját, hiszen 1 gyermekkel kicsit lemaradt a népesedéspolitikában oly nagyon hangoztatott 3-4 gyermekes anyai státuszról.
Az anyaságról egyébként egy interjúban azt mondta, „Azt gondolom, hogy nem kell megmondani a nőknek, hogy miként éljék meg nőiességüket.” A kormányszóvivő már 2015-ben is szerepelt a Forbes listáján, amiből a legbefolyásosabb magyar nők nevét ismerhetjük meg. A közéletből Novák Katalin, Schmidt Mária, Varga Judit, Dobrev Klára, Lévai Anikó, Kaminski Fanny, Szentkirályi Alexandra, Baranyi Krisztina, Tüttő Katalin és Donáth Anna nevével is találkozhatunk a Forbes idén kiadott összesítésében.
Az viszont még mindig nem világos, hogy a magyar női ideál megvalósítása, a sok gyerekes főállású családanya magasztos hivatásának betöltése mellett, az élet mindennapi kivitelezése, a szakmai hivatás gyakorlása akár éjszakai ügyeleteket is vállaló orvosnőként, diplomás nővérként, vagy éppen trolivezetőként, és az „éld az álmod” hangzatos filozófiája hogyan tud egymással kapcsolódni. De az sem kizárt, hogy a nemes feladat az „átlagemberé” marad, miközben a szlogenekkel zsonglőrködő közszereplők a „kivétel erősíti a szabályt” érvényesítésével száguldanak a női önmegvalósítás felé.
Szerző: Csaba Beatrix
